Négy darab
Teoréma I.
Ó, elvek! Miket az élet meghalad,
visszanéz, és így szól: Kelletek nekem -
annyiszor a tetthez, pedig hányszor is,
az ítéletnél húznak elő bennetek -
kúszó növénynek karó, hogy ne dőljön,
ég felé egyenes - s körbenövitek
a semmit, de eldőltök, ha nincsenek.
Vaskori dal II.
Ősz a szakállam,
vérem még piros,
de már lassulok -
tett helyett gondolodom:
a gondolat emlékezés -
volt-e valami szép,
ami belőlem. jött,
hogy jobb legyen
ez az emberiség -
helyébe másik úgyse lesz:
hozott anyagból teremthet
bármely isten, csak legyen.
Szakállam őszen,
piros még vérem,
vágni kellene.
Dal III.
Telítkezés, ürítkezés -
mi megmarad - az én vagyok -
miből lett már - nem is tudom,
a holtakon elámulok:
milyen hasonló, ami nincs,
és másnak már én nem vagyok,
ölelkezésből a karok -
akárhogy is volt - megvagyok.
Marad IV.
Úgy inspirálsz, hogy elhiszed:
mit gondolok, úgy gondolod -
évek, nemek, ízlés felett
megérkező az útazó.
Mi eddig volt - egy kép, se több,
egy íz, egy fájó hangulat -
a hegytetőről látni mind
a láthatárról ami meg-
maradt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-01 19:08:45
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-01 19:08:45
