Egy álom..
Meglátogat az Idő..
Leül és Néz.
Emlékeket hoz.
Bátortalanul köszöntöm.
Csomagokat bont.
Küldönc csak- mondja.
Tartalmukat teregeti
mintha vásározó lenne:
Elmúlt érintések
Egy pillanat fényből..
Fájdalomszakadék
esküszik a minőségre
Nem, nem kérek mondom,
s ő távozik
anélkül hogy elköszönne
S ekkor
az ARCOD!
hull ki a csomagból az asztalról
lesodródva kongva,
kopogva ütődik konyhakövön
felkapom sikoltva
szaladok ajtóhoz vele!
Kiáltom az Idő nevét !
De már csak ahogy ellebben
kabátja széle
és a semmi..
2002.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
