Öngyújtó

Vannak tárgyaim. Nem hoznak tűzbe.
A műanyag alján lötyög a gáz.
Néha megrázom, de nem akarok most
lángot. Veszélyes vörös lyukat
égetni az éjszakába. Nekem nem kell
a hordozható pokolból, kösz.

Selyempapírba csomagolom az észlelésem,
csillognak a karácsonyi halon
a pikkelyek. Cipelem a többi holmival
együtt. Nem csiholnak belőlem lángot.
Hiába tátogja el a kedvenc
Beatles-nótám, nincs kegyelem.
Rácosan készítem el. Rotyog a gázon
a kétkilós halál. (Ennyi leszek én is,
úgy urnával együtt.)

Nincs a tárgyaknak romantikájuk.
Lötyög aljukon a semmi. Ha legalább
lánnyá változnának, mint a mesékben.
Kikúszna onnan hátulról az a két kéz,
és lerántana magához. Az maga lenne
a mennyország, maga a pokol.
Hánykolódni a farzsebben non-stop.

Hogy egy öngyújtó lobbantott volna
lángra, ki hinné el a mesém?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.