NÁTHÁS VAGYOK, BAZDMEG !

Reggel 37 fölé kúszott a hőmérő higanyszála.
Magamra rántottam az ingem és a nadrágom.
Rohantam le az orvoshoz.
Az utcán az emberek zsebkendőjükkel integettek.
Szemükbe ez volt írva: "Nátha, nátha".
Mutogattak , mert elcsöppent az orrom.
Már megint nátha?- kérdezte a postás.
300 métert tettem meg a házunktól
az orvosi rendelőig.

Ziháltam. Nekitámaszkodtam a plakáttartónak,
hogy majd onnan megyek tovább.
Mindenki engem nézett, hogy az orrom csöpög.
200 métert kellett megtennem
szóba elegyedve a járókelőkkel,
akik mind a betegségem okáról kérdezősködtek.

Aztán egy hatalmas lépcsőn elindultam az orvosi rendelő felé,
az orvos azt mondta, jajj, de aranyos vagyok,
ahogy jövök föl a lépcsőn.
Ugye, ugye. Gondolta ő. Bizonygatta.

A lázam sehogyse ment 37 alá.
Antibiotikumot kezdtem szedni.
A teljes kúra 30 darab.

Egy fiú ült a padon,
fülében dugasszal.
MI VAN, TE NEM LÁTOD, HOGY NÁTHÁS VAGYOK,BAZDMEG?-
ordítottam
és kitéptem a füléből a dugaszt:
TE NEM LÁTOD, HOGY NÁTHÁS VAGYOK, BAZDMEG?

Faszom se érdekli, hogy mi vagy... Dünnyögte.
Add vissza az ICE CUBE-omat, vagy a fejeden fogok szarni.

Ha lemész a metróba , felrúglak!
Mondtam neki és ökölbe szorult a gyomrom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Arzéndús levegőben szálló papírpacsirta feketedő szárnya a Napra legyint márFeltöltés ideje: 2014-10-13 17:48:03
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-13 18:26:36