Julien Szabója
Nem titok és nem súgják,
elébed dobva minden, válassz!
Mit gondoltál éltedben
szétszórva térben és időben –
összes darabja itt, előtted;
csupasz vagy felölteni?
fázni fogsz, és dideregve halsz –
de ha bármit magadra öltesz:
korod ruhája, nem más,
és izzadsz vagy fázol akkor is.
Karaktered dönt, nem te,
divatboltnak fizetője vagy –
a templomot bezárták,
lélektanászok abból élnek:
alkatod rávetíted
fehér köpenyükre, mit nem látsz.
Nem titok és nem súgják –
akard is, amit teszel! – rendben?
Akkor meglátják benned,
mit fecsegnek – a harmóniát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-12-07 10:52:52
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-07 10:52:52
