fantazma
füstkarikákat eregetek a felszálló ködre
meztelen lábam eljátszik a nyirkos földdel
elmélkednék e néma tájon
fejembe mégis lüktet egy régi mámor
érzéseim Téged magamban hosszan kísérnek
ködbe veszett látásom tisztul épp előtted
láthatóvá váljon szemed utolsó nézése
izmaid megadó enyhülése
kifeszített vonaglásod még nem elég véres
karcold bőröd nem elég szenvedélyes
így álomból kilépve tested felé lépek
megnyissam szíved borítását, bensőd végső zihálását
meztelen lábam között kis patakba csurdogáljon
megszínezve e szürke fantazmagóriát
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-01 20:21:52
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-01 20:53:52
