fázom (2)...
mint amikor a bordák közé levegő szorul,
úgy hasít belém a fájdalom,
csikorgó, hideg éjszakán,
szerelmem kabátját Rád adom.
de én tovább vacogok,
és nélküled biztosan megfagyok,
belülről zártam magamra az ajtót,
most úgy érzem mégis, rab vagyok.
amíg távolról figyelsz szenvtelen arccal,
lassan, de biztosan elfogyok,
mint a kanóc a gyertyában,
önpusztítóan lángolok…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-06-04 23:37:31
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-04 23:37:31
