A CSILLAG CSENDJE
A nyár ékköves gyíkjait
elengedte az estsötét.
Utánuk még moccant a fű ,
s láttuk: fent csillag csendje ég.
Csillag csendje , mely úttalan
végtelenből ragyog haza ,
s a kis ház küszöbén leült
tűnődő tücsökmuzsika.
Tudtam , hogy régen nem vagyok ,
s azt is , hogy sohasem leszek ,
de azt is: csillag csendje ég
fejem felett , szívem felett.
A rózsa már álomra nyílt ,
s a kert megkopott asztalán
lehullt könnycseppben csillogott
kigyúlt csendű csillag-hazám.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
