álmodozás (2)



álmomban egy lobogó fáklya voltam,
az égre rajzoltam sikoltva jeleket,
a megperzselt hús szaga betöltött mindent,
sikátorokat, és árnyas tereket.

s amíg az elvtelen despoták,
a szabadság torkára tették késüket,
a demokrácia utolsó sóhajáról,
vitázott mellettem két süket.

a haruspex szétterítette asztalán,
az áldozati beleket,
alatta gyerekek rugdalták unottan,
a porba lehulló fejeket.

a hídon a koldusok egymást tépték,
fekélyes testük megfeszült,
olyan veszettül  estek egymásnak,
mint akiket nem is anya szült.

egy elgurult garasért, vívták
élet-halál harcukat,
a nyomor, a butaság és a küzdelem együtt,
torzították el arcukat.

a komédiások színes ruhákban,
egyensúlyoztak gólyalábakon,
a kastélyban, szolgálók hordták a mannát,
súlyos aranytálakon.

s amíg a púpos, sánta, igazság,
a fal mellett gyászolta vágyait,
a kevély, jóképű hazugság,
kurvákkal tömte meg ágyait..

szénné égett csontjaim fölött,
páraként remegtek szavai,
olyan súlytalanok voltak,
mint egy lebegő csarnok falai.

--------------------------------------------------------------------------------------

álmomban néha még fogom a kezed,
vagy lágyan cirógatom lányos melledet.
csak az enyém vagy ebben, a virtuális térben és időben,
lerakódtál bennem, mint kátrány a tüdőben.

hozzád menekülnék, önmagam elől, ilyenkor.
átkozva a magányos perceket,
mint fakezű gitáros,
a nehezen lefogható terceket.  

mégis úgy löksz el magadtól, mint gyerek a hintát,
de én tehetetlenségemnél fogva visszalendülök,
megtanultalak, mint szőnyegkötő a mintát,
mélységeidbe beleszédülök…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-02 19:13:02
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-02 19:13:02