Most akkor mi van?

elhatároztam hogy kikérem magamnak
a levéltárból a megfigyelésemre
vonatkozó információkat
aztán arra gondoltam
minek annyi gondom nem volt belőle
hogy most csináljak hepajt annak
aki jelentett rólam rólunk
pedig kellene pedig mindig
vissza kellene adni a pofont
de meg vagyok kötözve
ezzel a kurvanagy becsületességgel
és a megbocsátás kényszerével
a valódi kereszténységgel
pedig megbocsátani a legnehezebb
főleg olyanoknak akik
nem kérnek bocsánatot
mert akik kértek azoknak már rég
akik meg nem kértek
azoknak nem is lehet
bujkálnak és
bujálkodnak belőlük lettek a mostani
milliárdosaink milliomosaink
akiknek ismét illene visszapofáznunk
mert ha nem még azt hiszik majd
hogy nekik nyílik a sárga rózsa
pedig ja…

elhatároztam hogy kikérem magamnak
aztán megbocsátottam a rám
vonatkozó információkat átgondoltam
és igazat adtam jelentőimnek
igazuk volt velem van a baj
soha sem tudom befogni a számat
és mindig a fennálló rendszer
megdöntésén munkálkodok
mert általában a rendszer csúcsán lévők
azt hiszik hogy nekik
nyílik még a sárga rózsa
még akkor is ha ja….
érdekes az ember…
ja...


*

félelem s közöny igazgat
sötét megint minden ablak
az ablakok mögött hallgat
már egymással sem beszél
a felnőtt s a felnövő nemzedék
és ennek nincs felelőse
mert erre tanította minden őse
viselkedése konformizmusa
demokratakommunizmusa
hogy csendbe maradni kifizetődő
pofázni veszélyes és sértő
egyesekre épp rájuk
kik az életnek királyuk
uralkodók egyéniségek
és hatlamuk nem érhet véget
míg csak mozogni bírnak
történelmet csak ők írnak
a zemberek meg csak sírnak
testüket adják a sírnak
a szellem napvilága  
ma nem kezdődik az óvodába
mert  a tévé meg  a teló
belep mindent mint a hó
és senki sem mondja hogy heló
semmi se jó csak a baj van
nincs tej csak a víz van a vajban
nincs idén csak a tavaly van
és a legrosszabb hely Tajvan
annak akinek rajban
termelnek zsét ma és majdan
közben feldúlva a Majdan
benne vagyunk nyakig a szarban
lőhetünk nyulat vagy embert
termeszthetünk újra vadkendert
minket a sorsunk jól bevermelt
maradunk mindig csak féreg
gyűrűvel eljegyzett véred
ha hullani kezdene kérlek
észre se vedd tárd ki térded
várd csak a jövendőt bátran
megbűnhődted már a világban
mindenki helyett a dallam
szálljon a ég felé halkan
dúdolni sose felejtsd el...


*

miatyánk ki van a mennyekben
ha mindenki itt lenn keresi a
mindennapi kenyerünket
add meg nékünk ma
hogy meg is találjuk
...et dimitte nobis debita nostra...
ne engedd hogy kivessenek bennünket
a bankrendszerből
a külső sötétségbe
mert ilyenek vagyunk
képedre lettünk formálva
ruhába bujtatott kis istenek
rád hasonlítunk eszereint
a bűnökben is
ne vigyél bennünket kis sértésekbe
nem szeretjük
elaprózni a dolgokat
ne szabadíts meg a gonosztól
hiszen oly jó nékünk így élni
azért mert  még tiéd a vár
ne irigyeld el tőlünk  hogy
miénk a lekvár...
ne ám...


*

a vers az semmi
olyan kínos mint csönd a
mondatok között

a vers az semmi
feledhető akár a pír
a megnyugodott arcon

a vers az semmi  
ha mondják csak tüdő által kipréselt
levegőmolekulák áramlása

a vers az semmi
nevetséges akár autóban ülve
száztízzel száguldani előre

a vers az semmi
akarat csak jószándék
amire sosem volt vevő a világ

a vers az semmi
koszos cipő letakaríthatod
tiszta lesz csak te leszel koszos


*

merevítsük ki a  harmic évvel ezelőtti pillanatot
nézzük csak mit látunk
a kanapé előtt térdelsz
nem imádkozol keresel
a régi fényképek között
valami fontosat ami neked
nem leled mert nem lelheted
halkan zúgnak a falak
a szomszéd fát vág
vagy halat pucol egyre megy
úgysincs semmi dolgod vele
ráncos gyermek az este
csönd van csak benned
kondul meg egy néma há
ma sem mentél még világgá
itt lenne dolgod lusta vagy
futó há három üt paraszt...


*

merevítsük ki a mostani pillanatot
nézzük csak mit látunk
a kanapé előtt térdelsz
nem imádkozol keresel
a régi fényképek között
valami fontosat ami neked
nem leled mert még nem lelheted
halkan zúgnak a falak
a szomszéd fát vág
vagy halat pucol egyre megy
úgysincs semmi dolgod vele
ráncos gyermek az este
csönd van csak benned
kondul meg egy néma há
most sem mentél még világgá
itt lenne dolgod de lusta vagy
futó há három üt paraszt...


*

akasszátok fel
a kabátokat...
itt a tavasz
mered a nyak az égre
végre
rigók éneke hangzik
a tél csendje helyett
rigók feketék vidámak
fittyet hánynak
a múltnak a jövőnek
a mában élnek
akár a hobók
egyszer még tán
kossuth díjat is kap valamelyik
szerencsésebb énekes
közülük...


*

Kezdetben vala a merevlemez,
minek vincseszter vala a neve,
vagy mások által mondva csak HDD
(hard disk drive),
s minden általa net.
Űrtechnológiával szerelték össze
az angyalok a mennyei szerelőszalagon,
5400-15000 rpm (Revolutions Per Minute)
fordulatra tervezték a diszkjeit,
1 nanométeres légpárnán futtatták azokat,
sávozták (track), cilinderezték,
majd szektorokra bontották,
s átadták azt a Master-nak.
Akkor a Master
kiosztotta a partíciókat,
FAT (File Allocation Table)
táblába véste az örökkévaló információt,
(az NTFS csak későbbi találmánya)
kettes számrendszerben
írta fel a vinyóra a törvényeit,
a boot szektort s a szoftvereket,
(persze csak miután formattálta)
s átadta azt teremtményének,
a virtuális embernek.
Egyetlen bad sector sem volt még ekkor,
csak a partíciók tisztasága.
A FAT-táblát aztán
összedoszolta a virtuális ember
mindenféle hiábavalóságokkal,
s a HDD logikailag töredezetté vált.
Egy napon nem töltődtek be többé helyesen
a szektorok, a Master kénytelen volt
szolgák  után nézni,
így született meg a slave vincseszter,
majd megteremtette az eSATA-t,
az USB-t, a FireWire portot,
mígnem a teremtésben eljutott a
mobilrack-hoz is.
Ám amikor a vinyókat kiszorította
az SSD flashmemória,
az ember hatalmas telhetetlenségében
ezeket is teletöltötte nullákkal és egyesekkel,
számára fontosnak hitt jelekkel,
végül már terrabytekben mérte
a memóriakapacitást.

Aztán a PC egy borús napon
összeomlott, s mivel az ember
felfuvalkodottságában
nem készített biztonsági másolatot,
s már nem állt szóba  a Masterrel sem,
nem tudta újraindítani a vasat.
Kénytelen volt hát megtanulni
járni a saját lábán,
és arcának verejtékével
megkeresni a mindennapi kenyerét.

S látta az ember, hogy
van élet a PC után.
S mondá az ember, hogy: jó!

Újra nevet adott az állatoknak,
a tárgyaknak, újraalkotta a fogalmakat,
s látta az ember,
hogy így is lehet élni.
Master nélkül.


*

Igazad van jóbarátom,
nincs túlsó part, csak az álom és a vágy,
mert itt mindig ez a part van,
hát azért vágyunk odaát.

Igazad van jóbarátom,
szegény aki abban hisz,
hogy ha itt nem leli meg magát,
hát rátalál, majd rátalálhat a túlsó parton, odaát.

Igazad van jóbarátom,
mi vagyunk a “kevesebb”,
mert a lelkünkben azt gondoljuk,
mindenki jobb, csak jobb lehet.

Odaát mindenki jobb,
és szebb is talán... ehh, ez már úgy untat!
A kutya se kíváncsi arra, hogy
itt lenn megtaláljuk-e önmagunkat!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tartozásaim gyűlnek (Balassagyarmat, 2015)
Kiadó: Magamura Könyvkiadó
Feltöltés ideje: 2015-08-05 10:53:15
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-05 10:53:15