Fény

a Nyugati téri aluljáróban
egyre többen állnak meg az X-faktoros plakát előtt
ahol egy vak házaspár zenél
a férfi szájharmonikán játszik
a nő két fakanalat egymáshoz verve
követi a ritmust és hümmögve dúdol
nem raktak ki semmit az aprónak
mégis gyűlik előttük a sok ezres meg ötszázas
lassan már bokáig állnak a pénzben
a férfi néha rá is lép a bankókra amint
önfeledten tapossa az ütemet
aztán a metró felől érkező légörvény
felkapja a pénzt és az emberek közé szórja
a tömeg kapkodva tömködi a zsebét
az utolsó forintokért zajló küzdelemben
néhány pofon is elcsattan
aztán mindenki rohan amerre lát
csak a béna hajléktalan aki az imént
a zene hallatán felállt a földről
megy oda a zavartalanul zenélő párhoz
uram a pénze üvölti de egyik sem hallja
úgyhogy vállon ragadja a férfit és rázni kezdi
a pénze uram a pénze
mire a férfi elejti a hangszert
és mint akit álomból ébresztenek
motyogja hogy fény
és árnyék közt egy keskeny
vonal a félelem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Vigília, 2015/5
Feltöltés ideje: 2015-09-20 09:22:09
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-20 09:22:09