Nem tudtam

Nem tudtam mi ez, megégetett és felperzselt a láng
Bennem rég romba dőlt, halottá vált sivár pusztaság
S jött a szikra, villám sújtotta és újjáépült egy szép világ

Nem tudtam mi ez, tán medréből kilépő szélsebes folyó?
Ami féktelenül magával ragadó, elapadhatatlan és áradó,
mint az a vigasztalanul s kimondatlanul hagyott tiszta szó

Nem tudtam mi ez, letaszított a mélybe és onnan fel,
A poklokra a mennyekbe, érted bárhová hogyha kell,
úgy érzem, most hiába kérdezem, erre senki sem felel.

Nem tudtam mi ez, azóta is csak a választ keresem,
Bennem nincs már, nyomasztó alakot öltött félelem,
csak szerető s gondviselő, önzetlenül feltételek nélkül
elfogadó érzelem, amit úgy hívnak talán:… szerelem…

Toronto, 2015. december 7.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-30 07:07:32
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-30 07:07:32