A Százados úti falak

Lecsendült hozzád a fény
álom növekszik így a múlt
sötét helyén, lobog az éjszaka hajója
füstölő kémények
csillagok hullámzó csendje,
rajtunk átzuhanó idők és hótakarók,
utcakövön reszketők hideg-egyenletje

Valami kihull és
átaranylik-áramlik hozzád
egy beszélő víztükörből
kimondhatatlan-ábrák
szikrázó zuhatag-képletek, hűvös szemükkel villámló vihar-vándorok
tornádók-látomása, át lázas városok labirintja,
tornyok,
Las-Vegas felhőkarcolók színes neon reklám-űrén át,
én ők vagyok keskeny árnyék  
a civilizáció
a bolyongás

a végtelen jövő
az önmagába visszamaródott idők
örök dimenzió-ösvények
a gondolatokból kireppent áttetsző lángkaleidoszkóp-fényesség,
a lélek-repesz
az újlipótvárosi magasföldszint  keserűség-glóriája
a két ablakszárny szent emlék-horizontja,
én ők vagyok
esők ereszen lekopogó fém-ezüstje
áramló ürességben a Beethoven holdszonáta
zsibongó füstfolyam, vonatablakokra lecsapodó aluminium-pára
lehalkított teliholdak suhogása

  
a hangtalan szavak nekem suhantak
hömpölyögtek a fények
az emberek
elfutottak
az utcák, a terek
örökre szemelől veszítettelek
az emberi-örvényből
csak emléked maradt itt
őrzöm láncraverten
nem engedek hozzá senkit

szavunkat halld még
zengve derengik
a Százados úti falak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-04 17:33:05
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-04 17:33:05