| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Zima István |
| A másik is |
|
Csanád az egyetemen ismerte meg Veronikát. Elsőre átnézett rajta. A lány nem tűnt túl okosnak.
Furcsállta, hogy a kvantumfizika órán pont mellé ült. A feltűnő hajcsatjai miatt kicsit macskafülesnek tűnt.
Egy idő után megszokta. Lassan olyan dolgokat is észrevett rajta, amik régebben egyáltalán nem érdekelték.
A zárthelyiken a lány róla másolt. Hagyta.
Cserébe ő is lesett, csak mást: a meggypiros, szépen ívelt száját.
Otthon néha furcsán érezte magát. Ha eszébe jutott, összerándult a gyomorszája.
A diplomaosztó utáni bulin bátorra itta magát, megszólította.
Magna cum laude végzett. Otthon friss szerelem várta, és egy gyakornoki állás a Magyar Időkutató Intézetben. Úgy tűnt, két lovat is megülhet egyszerre. Boldog volt.
Szárnyalt a munkában. Az elméleti fizikában hamar felfigyeltek formabontó ötleteire.
Kettesével vette a lépcsőfokokat. Egyik nap az ő ötlete nyomán végre elkezdődött az időugrás kutatása.
Boldogan rohant haza, hogy elújságolja.
Izgalmában nem találta a lakáskulcsát. Amíg a zsebében matatott, kivágódott az ajtó.
Valaki kirontott, fellökte. A szemüvege felsértette az arcát.
Csak egy pillanatra látta a férfit hátulról.
Összeomlott.
Veronika zavarodottan, kipirult arccal nézett rá.
Pofonokról beszélt. Keserű csalódásról. Aztán összecsomagolt.
A szeretőjéről bezzeg nem.
Elment.
Csanád nem találta a helyét.
Megszállott lett. Nem evett. Otthon is dolgozott.
Pár évvel később elérte az áttörést. Elkészült a prototípus: egy ceruza méretű időugró.
Törölte a kutatási eredményeit. Aztán beállította a dátumot.
Villanás.
Megint a lakás előtt volt. Óvatosan kinyitotta az ajtót, halkan belépett.
Korábban érkezett. Veronika egyedül volt, és aludt.
Félt, hogy kifut az időből. Az automatika pár perc után visszahozza.
Felrázta a lányt.
– Ki a szeretőd? – sziszegte Csanád.
A lány szeme a döbbenettől kitágult.
– Te vagy az, Csanád?!
Mintha szellemet látna. Csak nézett rá, mereven.
A fiú türelmét vesztve megrázta. A pofon hirtelen csattant.
Ekkor neszezést hallott az ajtó előtt.
Minden dühét beleadva kirúgta az ajtót.
A srác arcán csálén állt a szemüveg. Vérzett.
Villanás.
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Lackfi János
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
