|
Ha a potenciál
felhagy az attraktivitással,
én mindkét mérlegserpenyőjébe morgó csúcsot töltök,
reméljük, sosem kerül sor a mixelésre,
az áljegyességre, a festékpatronok külön pszichológiai cinkelésére,
márványos lebontásban a forgószék
ökleink rianása, kezdhetné kutyafarmmal benépesíteni a tönkölyt,
érméken utazik, lendületben marad a kárpitok lagúnája, a kék csődtömeg, a kék csődtömeg deformál minden kelyhet és felemészti azt is, ami viszketeg, startmezőről indul már a kekszes ember, kinek fix táblán az okuláréja, mely a hidegben
összegömbölyödik,
sejtelmes szürke, úszol a kedvezményben,
vajon miképp reagálsz a balkon permanens költészetére,
aki zaklatni mer, azt leforrázod vagy szeplős intelmedet odébb húzod,
minden újabb szakmát szédülés kerülget
és a nagyvonalú mecénás
üszke reszket a tapadókorongban,
édes bordély és még megerőlteti magát az előrébbjutásban,
szekálási központ, nagy a látogatottsága, izolált izom nélkül nincs nanorobotika,
nyüzsgő alakok az ivólé vermében, hol szálkákat
nemesít az iparűző ballisztikai jelentés,
morfondírozni muszáj,
márványos lebontásban a forgószék vesék dialízise, ne mutassatok
nekem fügét az ámító-gép szalagjáról, megnézni, a reverenda fogságában
hogy dolgozik a vándorkemencés,
külön pszichológiai érzékre vall elhárítani a tizenegyest,
a kék csődtömeg, a kék csődtömeg deformál minden kelyhet és felemészti
azt is, ami viszketeg, az egomániás karma szolmizálni tanít,
s zsíros szakállatokra egy pötty ráhullik.
|
