Öreg éj

Örök, tört veterán éj vén ködébe hull
Januári dér, s a hajnal alvadt hóba fúl.
Csönd bújik elhullott szavakba, a hang
Utánad kondul, mint egy árnyékharang.

Fel sem nézel. Olvad fagyottan, vagy
Éppen valami esik odakinn. Sebesült
Macskakölyök alszik a párnán a fejed
Felett a jóleső melegben. Elég is ennyi.

Nem számít már más, mint a gyógyítható,
Gyógyuló élet. Fény barátkozik fénnyel,
„ Ím, elmúlik a bűnnek éje, hisz Te az üdvöt
Hirdeted.” Igen. Hirdettetik, bármit hiszel.

Üdvöd készen, bár jelened vak, veterán éjek
Hullt ködébe bújt. Árnyékharang kondulása
Szívverésed, s az eljövendő elárult krónikása
Élted, s ebben a várakozásban pereg el a múlt.


2016-02-13.    








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-24 08:38:38
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-24 08:38:38