Amúgy nem haragszom

Már nem haragszom,
Eddig eljutottam.
Büszke nem vagyok rá,
Hogy nem gyűlölöm
Olyan bőszen,
Gyilokra készen azt,
Akinek több jutott a jóból,
- s mégsem elég-,
Mint a legelején.

Kéz kezet mos,
Időm is veszett agár,
Feszes arccal
Viszem a jármot,
S jobbik felem
Osonva orozni jár.
„Nem ezt érdemli maga.”
Hallom egyre,
Amikor az erdőből
Kiskocsimon kicsiben,
Nem Csepellel,
Mentem haza a fát.
A szomszéd nem jön,
Hogy begyújtson,
Még elérné a fagyhalál,
Ha szavamra adna
Hozomra, egy talicska
Aprított akácot,
Vagy bármi mást.

Nem rejtőzöm.
Aki keres, megtalál.
Arcom felét odatartom,
Ne legyen fennakadás.
Aki lát most
Meg nem állít,
Szava sincs rám,
Közöny ásít tagjain.
Ha magamnak viszek
A közösből nem baj,
Csak az övét kár ne érje,
Íratlan szabály ez itt.

Már nem haragszom rá,
S erre büszke nem vagyok,
De szeretni nem tudom még
Azt, akinek több jutott a jóból,
S mégsem elég.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-14 21:56:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-14 21:59:20