Folyóasszony

Szemed tükrének csillogása,
Kacsingató villódzása,
Fogva tartja testemet,
Birtoklod szerelmemet.

Folyó asszonyává váltam.
Változom szerelmed sodrában.
Tajtékzó habjaimmal ölelem
Gyönyörű, érző kedvesem.

Magányosan csörgedezek parttalan.
Belépsz, ölellek, becézlek hangtalan.
Örvényt kavarsz, s lecsendesítesz, hasztalan.
Örült táncot jár szerelmünk, talajtalan.

Erős csípőm ősi habok hullámtaraj dísze.
Elsimulok, kiáradok, nem maradsz velem ma se.
Fáj a folyónak válni tőled.
Vágya utánad nem szűnik.

Szélvihar jön s fújja feléd
Viharos gondok szeleit.
Ma sem jön el. Nem gondol rád?
Hiába örvénylő kínhalál?

Zúg a folyó, sóhaja tó,
Árasztja tajtékos cseppjeit.
Szeretek ma s szeretnek tán,
de nincsen holnap, ami hív.

A folyónak haladni kell tovább,
Vinni hajónyi terheit.
Változás sorsa, majd lassan így,
Elapadnak habjaim.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.