Tenyérből virágfüggöny

Kézvonás
Még itt a kézvonás.
A toll ír, pedig már nem
vagy ott.
A visszautak: „zárva.”
Üres sztrádák, széttépett papírok,
Valahol messze sziréna szól.
a mennyég földig hajolt.

Tányérnyi szemek a csillagok

Valaki jön,

Kezében napló, arcán az aszkéták
kérlelhetetlen ateizmusa.

*

Virágfüggöny
Cseresznyevirág is lehetne, de  hófüggöny.
Vezetlek, és nem kérded merre megyünk.
A szabadság ölelés, fénylik tőle arcod, hajad.  

Madarak hozzák híredet.
Felhők mögül néznek, csőrük gyöngysor.
.
Megadással fogadod a kopott fogasokat,
a londiner  bambaságán felháborodsz.

Az éj alá bújok, hegyek gyomrába,
szememre húzok két csillagot,

Talán zsebedbe gyűrődik egy szórólap,
cukorkás papír, tenyérből szűrt illatok.

És a feltámadásra nem lesznek szavak.

*

Függőhídon át
Foszló kötelek, korhadt deszkák –
Alattam zajló télfolyó. Köd van.
Nem tudom mi vár odaát, hátra lépni
Nem merek. A jeges párán túl havasok.
Szédítő csönd, csak a pallók reccsennek
Talpam alatt.

*

Férjek érkezése
Kattan a zár.
Asszonya fülel: „megérkezett” --
Aludhat tovább.
Csupa éji nesz a ház.
Kislámpát kattint,
Talán egy pohár bor… hátradől,  
a semmi hallgat.
Kacagással, kopogással
Telik meg az üvegpohár, bolondos,
Harsogó éjszaka
Csak a könyvek fülelnek, a kabátok
Gyanakodva belesnek a szalonból.
Lassan vetkőzik, csaláncsípés minden
Mozdulat,
Úgy óvakodik ágyba -- meg sem
Nyikordul, pedig sziklasúlyt rejt
Párna alá.

*

Mit csinál
Apám nem tudom, mit csinál.
Hol strandja van, hol péksége
Most egy messzi gyárban forrasztja
Össze az eltűnt időket.

*

Sálak
Bárányfelhőkből
Lógnak a csillárok,
Minden csillárhoz egy-
Egy ember sálja ragadt,
Úgy sétálnak, mint a
Marionett-figurák, míg
Sáljuk el nem szakad.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-08 20:41:50
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-08 20:41:50