Az egyformák

Az egyformák csordaszellemében
húgyszag terjeng,
egyforma húgyszag,
akol-meleg,
nem tűrve intelmeket,
összebújva
újra
szép lesz ez a holnap,
csak ne lenne ez a titkolt
húgyszag…

Az egyformák hetente
kétszer,
mit az ösztön igényel,
egyforma combok
között,
egyforma lihegéssel,
– mert a világ örök –
megteszik, mit kell,
s egyforma combok
nyílnak,
heti kétszer,
édes, genetikus kényszer,
egyforma kielégüléssel
megtörténik, mi kell…

Az egyformák formát,
tartalmat nem értve
önként borulnak térdre,
s egyforma Isten előtt
szólnak egyforma imák,
egyforma díjszabással
megvásárolhatók
egyforma bűnökre a
búcsúcédulák…


Az egyformák egyformára
festik arcukat,
vörös, narancs, fekete
és barna sávokat,
s egyforma beszédek
tüzelnek egyformán
bugyuta hadat,
az egyformák
nem hazát szeretnek,
csak örülnek,
hogy valahová
besorolhatnak…

Az egyformák
egyformák,
rabszolgák,
arctalan,
balga söpredék,
kiknek senki
sem tudja
felnyitni szemét…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-17 11:59:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-17 11:59:22