Megsegítette az Isten

Nem tehetek róla, hogy körbefont a bánat.
Lehet ezért hibáztatni bárkit, – anyámat.
Útjaim bozótja elrejt, de fel is fed.
Lássátok, hogy fájok, szorongva!
Én török fel (magma)gam a mélyből.
Félelmetes, ahogy rám zárult az ajtó:
kezdem elhinni, hogy megbolondultam.
Eldöntöttem elúszom a partközelből –
vonz a vízfelszín: a szabadság tükre,
de mi lesz, ha a rákok visszahordnak,
mint élettelen sziluettjét a múltnak?
Részben magamnak köszönhetem a börtönt:
elutasítottam mindenféle segítséget.
Mondják: "folyton valami istenről álmodik,
aki végül megoldja majd a problémáit.”
Igen, várok egy szabadító szellemet,
aki kedvesen nem azt mondja, hogy
segíts magadon, az isten is megsegít.
Legfeljebb képes új lángot lehelni belém,
vágyakat tüzelni nemesebb célokra.
Próbálom kifordítani hajóm az öbölből.
Majd elkezdek lassan járni a vízfelszínen.
Nah, akkor mondhatják: "megsegítette az Isten”.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-06 09:18:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-07 16:14:51