Csalárd tüzek

Csalárd tüzek
( S. B.-nak ajánlanám )


Szemedben türkiz és smaragd fénye
képzeletbeli képekké
olvad össze, a báj minden kénye
rabul ejt, ezer titokkal
ragad meg egy érintés reménye.

Szinte érzem bőrödön ujjbegyem,
borzongok rácsodálkozón
végigcikázva ringló melleden,
pedig tudom: ez csak álom,
bár kívánom egyszer majd úgy legyen!

Gondoltam utánad néha-néha,
elmélázva felidéztem
miként gyúlna tűzre, mint egy széna
kazal, – fűszeres zamattal –
vágyott tested rebbenő karéja.

Eggyé válhatnánk szent őrületben,
tépve közönyt, konvenciót!
Lehetnénk ősi nyom, kövületben,
lehetnénk csupa rejtelem,
szerethetnénk léhán, őrizetlen.

Csalárd Elmo-tüze sosem éget,
csupán benső kétség nyomán
száz szikrát szórva jelzi a véget,
s nem bőrödön érzett sebek
okozzák oltatlan szenvedésed!

Ha ismernél, ’tán megnyílna mélye
dermedt, magába zárkózott
perceidnek, s a félelmek éje
görcsét elvetélné végképp,
ha kitárulna tested szentélye!

Gyanakodhatsz joggal, hisz csak remény
gyakran egymás tisztelete,
s mostanság minden hétköznap kemény
küzdelem boldogságodért,
s egyetlen kincs jutott még: az erény!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Föveny, Szegedi Szépírás, 2004 márci
Kötetben: Sárból tapasztott város (Csongrád, 2004)
Kiadó: Raszter Kiadó