hidd el...

hidd el, mindegy, Kant, vagy Hegel,
ha a beledbe napokig nem kerül étel.
nem az a fontos, hogy Engels, vagy Marx,
hanem az barátom, hogy meddig akarsz,
még kifosztva, gyáván a seggeden ülni,
ahelyett, hogy a gyereked vinnéd üdülni.

nem azon múlik, hogy templom vagy mecset,
hogy a kezedben gitár van, vagy éppen ecset,
hogy melós vagy, vagy csóró értelmiségi,
hogy a kocsid új, vagy már kurva régi,
hanem azon, hogy még maradt-e hited,
amit nem rád erőszakoltak, hanem a tied.

hogy képes vagy-e végre a sarkadra állni,
elgondolkodva, magadba szállni.
és nem úgy könyökölsz rá a múltra,
mint egy kibaszott kocsmapultra,
mert hidd el nekem nagyot tévedsz,
ha nosztalgiázva a múltba révedsz!

ha belefulladsz a közönybe,
vagy gondokat fogadsz örökbe,
és leszegett fejjel, mint a birka,
kiballagsz a vágóhídra.
tedd a lelked a mérlegre,
mielőtt nemet mondasz az életre...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-11 23:54:56
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-11 23:54:56