Félnap

Fényt terített a Nap.
Szorongtam is, pedig
anyám fogta kezem.

Homokúton mentünk,
hol néha tengelyig
süllyedt a lovas kocsi.

Amerre a szem lát,
csenevész fák, csendben,
szél nógatta a gazt.

Igyekezz majd haza!
Csókpecsét: anyaszív
igaza arcomon.

Hol járok? Házak itt,
villanyvezetékek,
s előttem forgalom!

Aszfalton zebra-jel.
Sok volt a kitérő.
Elszállt az aggodalom

változások letűnt
emberi dolgain.
Észrevétlen belém

karol most valaki.
Nézem, fiatal lány,
szeme távoli Nap.

Hová tetszik, bácsi?
Jöjjön, átsegítem.
Kösz, még nézelődnék!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-20 14:51:02
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-20 14:51:02