Szüleim sírjánál
Itt vannak ők, a drága ősök,
születésemért felelősök,
itt vannak egy gödörben ketten,
egymást ölelve, önfeledten,
a debreceni temetőben
alig néhány méterre tőlem.
Ha virágaimmal lehajlok,
megjelennek a kedves arcok,
mozdulatukat felidézem,
látnak vajon, hiába kérdem,
mert, ha valahol van mennyország,
ott vannak ők, az bizonyosság,
de a testük takarva földdel,
fölöttük óriásfa zöldell,
sírjuknál emlékezve állok,
lebbennek lent a gyertyalángok.
2017.május 21.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-05-22 00:14:22
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-22 00:52:34
