rövidkék

Egy pillanatra elmentem,
Majd irgalmasságot vettem,
Egybegyűjtlek, szól Urad,
Azért mondom, hogy tudjad,
Bánatomban elrejtőztem,
Arcom tőled elkendőztem,
De itt vagyok már, megbocsátok,
Könyörülettel megváltok.
***
A hegyek, halmok elmennek,
A sziklák is megrendülnek,
De irgalmam nem hagy el,
Békém szövetségével.
***
Füleljetek, gyertek hozzám,
Örök szövetséget szerzett szolgám,
A kegyelemre rakd a terhed,
Ha hallgatsz engem, él a lelked.
***
Gondolatod nem az enyém,
Utad sem az épp, mi felér,
Ég és föld a kettő,
Nem is keverendő,
Mert eső és hó légből,
Ingyen hull az égből,
Leszáll, s vissza nem tér,
Termést, gyümölcsöt ér,
Magot ád a magvetőnek,
Kenyeret az éhezőnek,
Így lesz beszédemmel,
Szerencsés lesz, rendel,
Megteszi, mit akarok,
Jobbnál jobbra haladok.
***
Eltűnik az igaz,
Elragadtatik a jó,
Az irgalmasnak irgalomból,
Veszedelem nem való,
Békességbe jut, elnyugszik,
Egyenest az Úr nem pusztít.
***
Bárcsak szavam fogtad volna,
A békesség, mint patak folyna,
És igazságod, mint a tenger,
Nézhetnélek büszke szemmel.
***
Nincs békesség – szól az Úr,
Az istentelen porba hull.
***
Kevés az, hogy szolgám légy,
Jákob veled lesz csak ép,
Izraelből, ki szabadul,
A visszahozott fel nem borul,
Világosságul sok népnek
Adtalak, így ők megtérnek,
Üdvöm nem kell kerteljen,
A föld végéig terjedjen!
***
Elfelejtkezhet-e anya,
Gyermekéről, hogy ne adna
Mindent, ami annak kell,
Ne lenne könyörülettel?!
Ha ezek el is felejtenek,
Én markaimba metszettelek.
***
A megfáradtat hevíti,
A bölcs beszéde segíti.
***
Hátamat én odaadtam,
A gyalázást mind elhallgattam,
Arcom be nem fedeztem,
Megköpködni engedtem.
***
Betegségünk Ő viselte,
Fájdalmunkat is felvette,
S azt hittük az Isten veri,
A bűneiért ment így neki,
De bűneinket viselte,
Vétkeink súlya volt terhe,
Békét érte kaphatunk,
Sebeiben gyógyulunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-01 09:12:30
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-01 09:12:30