Ispotály
Olykor szétszakadok belül.
Az egyik felem tiéd,
a másikat megtartom.
Használhatod zsebkendőnek is,
a sajátomat tovább szabdalom.
Van, hogy szíved vaskarommal
tépem, s közben magamat
csikarom félvakon.
Keserű most minden, ami élő,
neked jut a mélyebb fájdalom.
Ilyen vagyok; rém és mágus egyben.
Szolga, várúr, inas,
rozzant herceg.
Ha rút démonom körmével belém túr,
téged akarlak csak gyógyszeremnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-11-19 09:58:09
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-19 09:58:09
