Látogatók

Apró nesz, hallga’ vajon ki ez?
Ajtót nyitok, lám a Remény…
kérdeném, rajtad miféle szín ez,
nem faggathatom, az enyém,
ő a szivárványt ígérő kedély.

Kerülj beljebb, hisz itthon vagy.
Ülj egy székre s virrassz
ahogy én teszem,
álmomban is csak éberen,
táguló, sötét végeken
kutatva, emlékem ködében
lapozva egyet,
aztán százat serényen
a könyvben.
Címe: Reményem.

Magam kínálom, kitárom
felajzott idegszálaim,
ezerhúrú gitáron
játsszák kívánságom dalát,
utaznak álmaim.

Lapok napos felén
bordó, bimbót bontó,
lázongó, lágy illatot ontó
virág… a Vágy.
Gerincem fokain haladj,
súgja fenn az agy,
markolj belém, szaggass,
maradj, hallgass,
kapaszkodj fogódzva.
Bennem vagy.

Nyitva maradt ajtón át
beoson a Boldogság,
és én csak ölelem
vágyó reménnyel
halkan, csöndesen.

Hívó kezed felém
nyújtó Remény
szólj, mondd igen, várhatod…
a fátyolkéz,
a tekintet mit sem változott,
vacogásban is
melegen tartja az elmét,
hogy éljek végekig,
tovább kell még
szőni a kelmét.


















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Naplemente hajnala (Budapest, 2014)
Kiadó: Underground
Feltöltés ideje: 2017-12-11 15:28:58
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-11 15:28:58