ősz
esik. üresek a sétányon a padok
siető esőkabátok susognak
hőbörgő hullámok
csapkodják a partot.
itt ilyen az ősz.
szürke szomor felhőkön ül
naphosszat unottan.
értem én.
se hideg se meleg.
a középhőmérséklet csak
egy neoromantikus kellék
nem valódi mint a
gránátalmán sétáló legyek.
ahogy telik az idő
az aranyfüst lemállik az arcokról
marad az egyszerű agyag
csak a száj mozog
hazugságok vékony nyála csorog
közelről csók mézének gondolod
pedig tudod
hogy megint rosszul gondolod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-01-03 19:22:00
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-03 19:22:00
