Az én hitem

Templomom ébren álmodik,
szószékén békés kisgyerek,
legyen bár vesztes, második,
világa attól még kerek.

Keresztem: lábam s két kezem,
köztük feszülök szüntelen,
akármily sokszor vétkezem,
próbálnék élni bűntelen.

Gyónásom az, mit szél susog,
pusztába hányom titkaim,
oldozzon ég, vagy pólusok,
vergődő elmém formalin.

Imáim lassú vérerek,
megtörnek létem partjain,
emlékként éljek véletek,
szavakká gyúrom hamvaim.

Istenem itt van énvelem,
rám szólna tán, de nem teszi,
csóválva nézi szégyenem,
s elnézi azt, mi emberi.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-08 16:44:39
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-09 19:10:43