Albérleti idill

Nálunk fekete dikó van a teraszon és egy szabvány íróasztal.
Virágok lesznek rajta, talán felkúsznak a vasszerkezetre
meg széltében is beterítik a műanyagpalából összerótt korlátokat.
A fekete dikón repedt a bőrhuzat.

Nálunk két macska van. Nem mehetnek ki a teraszra,
pedig biztosan szeretnék a fekete dikót jól megkaristolni,
a vasszerkezetre is felugrálnának. Azután nyomuk veszne.
Ezért nem engedjük ki a macskákat.

A terasz előtt park van, kicsi de hatékony, már megdöccent
benne a tavasz. A lombok lelkesen igyekeznek eltakarni
az ormótlan panelsort a szemünk elől. A művelet közben
néhány fa lassan az égre dől.

Nálunk lebzsel egy izgága szarka. Ha a plasztikzsákba
gondosan gyömöszölt szemetet este a dikóhoz rakjuk,
a madárnak álcázott bajkeverő hajnalra szétbassza.
Ilyen galád ez a rohadék szarka.

Most kint írok a dikón, de ez nem igaz, mert hülye lennék
elcipelni a számítógépet a teraszra meg átkábelezni a lakáson.
Fűkaszálnak a parkban. Esetleg valahol messzebb, de tök
mindegy ha itt is zaj van.

Pedig alapvetően csendes a környék, bár a teraszon tiltott
a grillezés, legalábbis faszénnel úgy tudom. Nem baj, van
nyolc személyes raclette sütőnk húsz méter hosszabbítóval.
A szomszéd megdobál a fazékfogóval.

Nálunk fekete dikó van a teraszon és egy szabvány íróasztal.
Szarkacsapdák lesznek rajta. A csapdákat a vasszerkezetre
függesztett macskák működtetik, miközben kapkodom a tollakat.
A dikón végre összeforr a bőrhuzat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-14 15:34:44
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-14 15:34:44