Ennyi és Nagyinak

Ennyi

Finom voltál kezeimnek,
Izzott tőled ágyam,
Jól elvoltunk ketten együtt,
Nem is volt más vágyam.

Súlyod adott biztonságot,
Körbefont a tested,
Ha soká csak hallgattalak,
Szemeimet lested.

Hogy ennyi volt csak,
Eléggé kár,
De mégis köszi érte,
Én vonakodva mentem bele,
Most mégis fáj, hogy vége.
De megérte...


Nagyinak

A nagyi nagyon aranyos,
Sosem fáradt, haragos,
Minden jóra szabados,
A nagyi nagyon aranyos.

Vidám is a nagyi még,
Fiatalos, üde, szép,
Tud mondókát, s labdázni,
Megtanit majd szambázni.

Ha szájam görbül, s maszatos,
Nagyi törli le a koszt,
Szép ruhát hoz, fincsi hamit,
Dalra fakasztja a papit.

A nagyi nem vad motoros,
Sétálni visz, s hazahoz,
Ha nyügös vagyok, nem sirat,
Szeretem a nagyimat.

A hálám felfakad, na!
- Kisunokád, Anna





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-22 12:56:02
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-22 12:56:02