Harlekin

HARLEKIN

I.
Tótágast áll a zsinórpadlás.
Botladoznak a marionettek.
Az istrángot alul húzogatják;
bolondok csalnak félkegyelmet.

A közönséges kesztyűbábok,
megbízhatóak közönségnek.
A kézivezérelt gyávaságok,
beválnak dacos hűtlenségnek.

A pálcákat most előre ragasztják,
jól látható, hogy kit, mi mozgat,
az eleganciát újraosztják,
a főszerep vékony derűt hozhat,

és pepita szoknyás mademosielle-ek,
tervezik át, hogy mi is a szépség,
ha kecses hangon bonjour-t köszönnek,
kamaszkort játszik a férfinépség.

A sötétség hullámfüggönyében,
búslakodnak a jó bunrakuk*,
emberre szabott öltönyükben,
bámulják azt, hogy arcuk halott.

A színpadon néhány árva asztal,
mint társra az ember, székekre vár,
az árnyjáték kósza akarattal,
falakra festi, hogy szeretni kár.


II.
A bábmester manapság, szomjat
fakaszt hűs vizek helyett. Kóbor
sziklák feszülnek a térnek. A feledés
előnyös gépezet. Leginkább akkor,

ha tenyeredbe, új függvényt rajzol
a névtelenné tagadott hiány.
A nyelv bevallja, hogy haszontalan,
de szómentesen vaksi az irány,

melyet követsz, ha a csalódás sűrű
kulimászát, mint kényszerzubbonyt,
ruháddá teszed. Jobbára önként,
hisz a magadon gyakorolt önkényt,

nincs, ki elvitassa, akár a félbehagyott,
dús szerelmeket. A sovány csodákkal
leszámolt a világ. Néha véletlenül, ritkán
készakarva, más előadásra ébredek;

hol párbajt vív a kótyagos valóság,
azzal, amit végképp rontok el.
Vétkeimtől áttetsző az Isten,
gyorsan kérdez, s túl lomhán felel.

Ha megírom a semmit,
mestermű lehet. A mindenség
zajáról, senki sem tehet. Olykor
hasznosabb feledni, ami van.
A szórend titka létbizonytalan.

A színpad visszafordul, Pinokkiót
feltámadni hívják. Pulcinella zokog,
szárnyaszegett önző vágyain.
Az asztalokat egymásra borítják,
és tükröd lesz egy üres Harlekin.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-19 13:01:30
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-19 13:01:30