Búcsúvers posztmoderneknek

Kókler poéta-piktor bricseszéből,
ki néhány szabályt hipp-hopp átszabott,
pár tucat éve előmásztatok.
Nem túl sok telt ki parányi eszéből,
ám kreált hozzá vonzó látszatot:

"Új korhoz új vers! Száműzzük a formát,
árassza el a mondandót a köd;
irtsuk a nyelvtant, szűnjön minden korlát!
Sorainkban már ne találja dolgát
az olvasó, csak soraink között!"

[...]

A Költőliga féltve figyel rátok:
miközben én mint bárány bégetek
és szűk ösvényen bolygok téveteg,
titeket vár a széles zsákutcátok.
Hát hajrá! Van még pár jó évetek.

Készül titkon a modern költő szobra,
az életnagyság meghaladható.
Hívják Egerbe, Sárbogárdra, Sznobra,
s a kékharisnya nyálcsorgatva szopja
a szót - hisz más egy versbe nem való...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-30 08:16:55
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-30 19:50:14