|
Jaj, nagyon vigyázz, ha üveg tört kövön,
magyarázni minek, aki belelép,
tudja, mi volt, messze már dédelgetés,
és csók felejtve, lélek lejtmenetben,
furcsállkodás mindazon, mi megmaradt,
hogy éppen itt, s kinek, oly messze fény és
fénytörés, a szív meg itt. Hiába is
volna páros szerv a szív, már feledve,
a vérkörök is félremennek, félszeg
mosoly és unalom, oly hirtelen jött
fáradás, ha újra látjuk egymást, mit
meg nem éltünk, már sosem miénk az nem
lehet, csak elvagyunk, egy szisszenet és
némi vér, vigyázz a tört üveg, ne lépj.
|
