Az árnyék mosolya

Éhes mosollyal mentem ki eléd.
Aztán megláttam tűsarkú cipőd.
Szívemet megtiporni épp elég.

Merjek-e tenni egy lépést feléd?
Hogy féljek tőled, hagysz elég időt.
Éhes mosollyal mentem ki eléd.

Te úrnő vagy, én hűséges cseléd.
Kedved lesem, s csak nézel megvetőn.
Ha szívemen tiporsz, az épp elég.

Fáj, hogy torkomba fullad a beszéd,
s nem várnak ránk fároszos kikötők.
Éhes mosollyal mentem ki eléd.

Se szék, se asztal, se forró ebéd.
Ha csöngetnek, biztos hittéritők.
De szívemet tiprod, s ez épp elég.

Mit írok neked, mindent összetépsz.
A távlat így aligha széditő.
Éhes mosollyal mentem ki eléd.
S hogy szívem tiprod, nékem épp elég.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-23 19:23:53
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-23 19:23:53