Hazatalált

Irányt váltott, hazatalált, engem hívott
játszani, futni, szeretkezni fák alá,
árnyékba, fűbe, elvétve kocsmába,
cukrászda ajtaja nyílt, nem evett velem
fagyit, sört akart inni, és fáradtan elbújni
a világ elől, szemébe ne tűzzön a nap.
A vihart várta  mennydörgéssel,
a villámlást, hogy tisztuljon az ég,
hogy felverje lábán a sarat a szél.
Ő ezt élvezi, pocsolyába lép, gyermek énje,
mint a kőtáblák. Itt maradt rész a múltból.
Sercen a sör, ahogy a műanyag dobozt
kinyitja, pattognak a buborékok, járj te
is szabadon, mezítláb.
De én nem megyek bele, utálom,
ha sár ragad rám, régi emlék, és rossz
valahogy. Kifakad a seb mindig újra,
hogy is volt, tenyerét a hátamra rakja,
mintha kísérne az úton, mintha nem
hinné, hogy maradok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan,
Feltöltés ideje: 2018-10-26 13:10:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-26 13:10:13