A zsákom immár
(Így írtok Ti)
A zsákom immár könnyű,
terheim száma véges.
Teli szájjal búcsúzok,
bár sokszor voltam éhes.
Fejemre szállt két fülem,
rózsaszínű pille pár.
Köröttük borzas erdő,
tüske hajam égnek áll.
Bugyborék’ló bányató
a mélyem, békalencsés
beleim fonadéka,
születni, nem szerencsés.
Kergettem macskát százszor,
de sok szerencsém nem volt,
megszökött kint is, bent is,
lemoshatatlan szennyfolt.
Káromkodnék, de mégse!
A végszó legyen fennkölt!
Kincsem Apám igaza,
s az Anyám főzte pörkölt.
Herót úr néha rám tör.
Mim van? Csak tintapaca.
Holnapra megvénülnék,
minek a lacafaca.
Megöltem minden vágyam,
asszonyt, anyát, barátot.
Nem leszek már lázas, s nem
altatok több kabátot.
Lehettem volna rossz is,
fejfán a Nemzet mást ír.
Lehettem volna jó is,
fejfámra nevet más ír.
Szép a reggel, szép a dél,
mindegyiknél szebb az éj,
ha elfogytak az álmok
már, mit magadnak remélj.
Mellékdal
Tudjad, a sín nem zárszó,
velem fényes a zászló,
’37. tele, Sz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-04-11 08:50:37
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-11 08:50:37
