Óh, Debrecen

Ha alkonyatkor Hozzád jövök
Olyan más az illatod
Vonzó, hűs, akácos csókkal
Szél-kezedben ballagok.

Körbezársz egészen. Ölelgetsz.
S én könnyre fakadok Nálad
Öntözöm földed, mely 33 éve
Bontott ki engem a világnak.

Olyan mély vagy, olyan hűs
Elgyengülök, ha karodba veszel
S Te ölelsz mindig vérezőn
Mindig az égig felviszel.

Pedig lépcsőd sincs, hegyed sincs
Köved sincs, vized sincs
Ruhád is foszlott már
Kapudon nincsen zár.

Ahogy nincs semmid se,
Példa vagy örökre.
Mert Atyám keze mindent ad.
Áldott légy! Áldott vagy!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-11-22 16:38:15
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-22 16:38:15