Kamukereszt



Finom szőr, gyűjtött hajszálak, plüss
darabkák. Kibéleltem a harmincas
tojástartó harminc lukát.

Tépelődő hajlamot örököltem, és a
lázadás ízét. Abban a korban, amire
azt találta a mai köznyelv: átkos.

Nagyapa először megdühödött, mint a
szügyön szúrt bika, mikor látta, hogy
kivágtam a lópokrócból. Érdekes rögtön
tudta, hogy én voltam.
Korábban ebédnél beszélgettek Apámmal.
Öreg szájában a kanál, mint valami istennyila.
Azt szúrtam ki - elharap egy mondatot „mind
hátsó szándékkal élünk”. Valószínűleg nem
fogtam föl, de később többször megkérdeztem
magamtól - ezzel most mi a hátsó szándékom?

A harmincas tojástartót, harminc fészekkel
kivittem a Bükkbe, föltettem a sűrű ágak
közé. Ahonnét a törött szárnyú mátyást hoztuk
haza. Visszafelé találtam egy nyakláncot a
kecske-hídon. Kereszt volt rajta és a nyakamba
akasztottam. Anyám vette észre elsőnek,
„ gyere csak ide, hadd nézzem, vedd le, mi
nem hordjuk mások keresztjét kisfiam”.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-12-25 07:33:37
Utolsó módosítás ideje: 2020-12-25 07:33:37