Dacos hibákkal
Emlékszem még a régvolt bulikra
a Pozsonyiban!
a Berlinben!
a kéglin!
Vastag cigarettafüstben lehúzott redőnyök mögött
öten-hatan, ha voltunk. Néha
egy-két lány feljött
leült az életünkhöz
s ha borát megitta elment.
Mi utánanéztünk
nevettünk
és majdnem sírvafakadtunk...
A Holnapot azért minden este vártuk
de másnapra sem értük utol
- kevés volt a pénzünk
és rossz volt a bor
S most
így vénülőben
újrakezdek mindent bár tudom
hogy szent a Holnap
- olyannyira hogy én el sem érhetem -
De zöld tollal írom a sorokat
szomorúan
bátortalanul
dacos hibákkal.
Hiszem
hogy valaki megérti egyszer:
engem nem kell megérteni
- csak szeretni néha
(az jólesne nagyon)
még akkor is
ha tiszta szívből meggyűlöltetem magam
Veled
Vele
és mindenkivel
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
