Sáros fiúk, fél fiak



Az éjszaka most lopakodik át a határon,
felszedi a lehullott békét. Sáros fiúk, fél fiak.
Reggelre vissza kell érni, értelmet keresni,
vagy otthont a romokon, utat a csapáson.
Talp alatt félelem porzik, felszáll a levegőbe,
a tüdőbe és a horganyzott szívpárkányokra.

A csavarok már kilazultak, de tartják a tetőt.
Messziről úgy tűnik, az ég marad, az idő fedezék.
Utcákon találkozunk, szembe megyünk egymással,
de nem látni mélyre, némaságunk, kilőtt égitest.
Túl sűrű a rettegés és nem tudni kit rejt a reggel elől,
akivel, ha majd előjönnek, imában sorolják a neveket.

2022. 03. 02.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-09 18:40:33
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-09 18:40:33