Játékos

Komán János:
                  JÁTÉKOS
Játékos voltam gyermekkorom óta,
képzelt királyokat tiportam porba,
én játszodtam a nyárral,ősszel, téllel,
mindenkit megcsaltam egyszer-kétszer,
sárkány-lányokat csalogattam tőrbe,
s pöffeszkedtem közöttük - én, a törpe.
Egyszer lovam is volt, királyfi voltam,
tíz óriást hagytam mögöttem holtan.
Máskor nagyerejű és rongyos János-
lázadásomtól berezelt a város.
Ígért munkát és cukorkát és száz lányt,
egyet imádtam közülük, egy bálványt.
Aztán udvaroltam több szeretőmnek,
és tudtam, hogy az enyém sohasem jön meg.
Ötszáz kedves assony ágyában háltam,
jötte mese nélkül, s én nem vitáztam,
pedig csöpp voltam, törpeváram őre,
borona-súlynak vittek a mezőre,
s mindennap vertek, de annyit, de annyit!
Senki sem kapott még olyan sok taslit.
De akkor is játszodtam, mikor sírtam,
és ezt a verset is játékból írtam.

           Marosugra, 1965






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Igaz Szó, 1965
Kötetben: Mégis reménnyel cimborálni (Csíkszereda, 1999)
Kiadó: Pallas-Akadémia