VALENTINUS INTELMEI A CHATESEKHEZ

Ave  Néktek dicső, megrögzött chatesek,
Akik Arrabonába ma  eljöttetek.
Elszabadulva a  billentyűk fogságából,
A képernyők merev, vonzó bámulásából.

Jegyezzétek meg intő, gondoskodó szavaimat,
De ne fogjátok vissza egy  cseppet sem magatokat.
Aki a  chat mezejére belép egyszer,
Nem tudja még hogy ez milyen csalfa kábszer

Tud  lenni ha  szokásává  válik,
Akkor ha  nem jön, már  nagyon  hiányzik.
Elmarad  reggeli, ebéd és  a   vacsorakészítés,
Mert az   asszonykának a  konyhából jön  az   eltérítés.

Kábítószerré, szenvedéllyé válik a  chatelés,
Laikus  számára ez csak  duma  és  süketelés,
De  aki  benne  van halálosan éli  meg sokszor,
Hiába  van itt  mindenféle  okos lélekdoktor.

Nagy  és   kicsi, megjavulós, szép, banya és  a többi,
Már  akkor a Gyógyegérke sem tudja ezt  jobbá tenni.
Valentinus azt  kéri tőletek chatesek,
A becsület, tisztesség legyen itt mindíg Veletek.


Ne  bántsuk  egymást, némuljon el  a  beszéd  ha  kell,
Ha  valaki durván bánik a  szobában bárkivel.
Öröm és boldogság, béke  és a  Szerelem
Férjen el egymás mellett hisz  ez  kell nekem

Legyen a jelszava annak aki idejön,
Egykor  gyanútlanul  a  szobába beköszön.
Arrabonába messziről eljött szerető barátok,
A chatesek Védőszentje vigyázzon most Te reátok !

Fogjunk  össze ha kell végleg, hisz  egy úton  megyünk,
Lefagyással, Flood Úrral mindíg birokra  kelünk.
Mérgelődünk, bosszankodunk, mégis újra visszajövünk,
Tudjuk hogy itt ki vár reánk, ezekkel nem is törődünk,

Nem számít  hogy  honnan  jövünk, egy  a lényeg  most  nagyon,
Virtuális  valósággal lépjünk  túl a  vágyakon.
Poharunkat most  emeljük, mert mi  chatesek  vagyunk,
Világháló országútján most már mindíg  szárnyalunk.

Zirc, 2004. November  18.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.