Vezsenyi Ildikó : Kvázinő

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38955 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Valyon László: Szenteste
Valyon László: Százezerszer
Mórotz Krisztina: Éjdió
Tímea Lantos: Életek
Egry Artúr: rejtőzködő, Húsvét előtt
Egry Artúr: belőlem készült lélek
Paál Marcell: Aerodinamika
Paál Marcell: Év-forduló
Paál Marcell: ÁLMATLANSÁG
Ligeti Éva: Végletek
FRISS FÓRUMOK

Albert Zsolt 4 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Valyon László 8 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Vasi Ferenc Zoltán 2 napja
Szőke Imre 3 napja
Duma György 3 napja
Bátai Tibor 5 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Mórotz Krisztina 5 napja
Bak Rita 6 napja
Gyors & Gyilkos 6 napja
Tóth János Janus 7 napja
Egry Artúr 12 napja
Serfőző Attila 13 napja
Nagyító 14 napja
Karaffa Gyula 14 napja
Tóth Gabriella 18 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 2 órája
nélküled 5 órája
Hetedíziglen 6 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 14 órája
ELKÉPZELHETŐ 14 órája
A vádlottak padján 15 órája
Játék backstage 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Ismerd meg önmagad! 2 napja
- haikukutyin - 4 napja
négysorosok 5 napja
Baltazar 6 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 6 napja
Zúzmara 9 napja
Janus naplója 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vezsenyi Ildikó
Kvázinő

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Ezennel felmondom Rebivel való barátságomat, mert csak a károm származik belőle.
Nem olvasom többet, eddig is a barátságunk kedvéért tettem, akkor is csak akkor, ha muszáj volt, ha kifejezetten megkért rá, vagy ha írásra akartam bátorítani vele, mert szenvedett attól, hogy nem tud verset írni. De tudom, csak olyat nem tud, amilyet szeretne ..

Nem teszek fel több verset a Dokk-ra. Megvárom még ezt a pár versemet, hogy múljon, aztán annyi.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Nemrég felmondtam a férjemmel való házasságomat, (pont, amikor megállapították a szép nagy nyugdíját, amit azért a munkáért kapott, amit szeretett csinálni),
egy másikért, akinek nagyobb szüksége van rám, nekem meg őrá. S akit érdekelnek a verseim.
S nem csak arra kellek, hogy néha kedvére tegyek, hogy főzzek valamit, de az se baj, ha nem, mert akkor szalonnát, kenyeret eszik, vagy konzervet.
Konzervet szívesen ennék én is, mindennap, de nem tudnám megfizetni, mert kevés az nyugdíj, amit azok után a munkák után kapok, amiket szenvedélyesen szerettem csinálni, de nem a pénzért elsősorban, hanem az adrenalinfröccsökért.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Olyan helyes kis pofija van ennek a F. M.-nak.
Kár, hogy a verseire nem vagyok kíváncsi, mert nem ismerem őket.
Így nem is hiányoznak.
Amióta tudom, hogy a nőket is szeretem, hogy kinyalnám nekik,
átvitt értelemben, másképp tekintek ki a világba. Nincs a pillantásomban semmi mohóság, amin bárki felháborodna, de, ami látszott, mert nem tudtam róla, hogy van, ez a furcsaság, fardaság bennem, amit a gyerekeim nehezményeztek a pillantásomban. Az a tolakodás, az a mohóság volt, amit egyszer Anyukám nagy vehemenciával a szememre vetett, mikor mosakodott, s nem tudta magát elfedni, nagy hirtelenjében, mert oda kellett magához hívjon, hogy megkérjen, menjek és nyissam én ki a kiskaput, mert borért jöttek, tél volt, karácsony előtt, s én meg a tinédzser csak ott álltam s tolakodó pillantásomat nem tudtam elég gyorsan elkapni, túl sokáig, mintegy legeltettem rajta a szemem, most már tudom, akkor még ártatlanul. Gondolni sem mertem semmire.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen. Ártatlanul.

Mert más a lányokat szeretni, s érezni a gondolatot, hogy kinyalnám nekik a csillogó nektáros kelyhüket, s más dolog, meg is tenni.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Hogy milyen helyes fiú ez a Sz. M. a pofavizitben.
De ez kevés ahhoz, hogy írás helyett, a verseit olvassam.
Azokat, amikre már nem is emlékszik. Tudom, mert én sem emlékszem, a legtöbb magaméra.
S nyilván már felelősséget sem vállalna értük, ha versben adott szaván fognánk.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen.

Lehet, hogy versben nem szeretem a konzervet, csak amit frissen, magam kotyvasztok, azt szeretem fogyasztani, s ajánlani másoknak.
Minden versnek van egy szavatossági ideje, amíg a költője felelősséget vállal értük.
De, ha már nem él, nem tud, és nincs is igaza, mert csak annak lehet igaza, aki él, és megél belőle, mert van a versére kereslet, legtöbb jó a legtöbb dinamikán.

Úgy élek, ahogy a verseimet írom.
Önkényesen, s bután.

Először más nőkön keresztül tanulom meg szeretni magamat. Azt hiszem ez egy jó ötlet, hiszen én is, egy más nő vagyok.

Kvázi, egy kvázinő, mondhatjuk alternatívának.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szerteszét Antológia (Budapest, 2020/6)
Kiadó: KJE
Feltöltés ideje: 2023-02-22 07:33:52
Utolsó módosítás ideje: 2023-02-22 07:42:22


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-02-12 00:12   Napló: Bátai Tibor
2025-02-11 21:33   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2025-02-11 21:26   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2025-02-11 21:02   Napló: nélküled
2025-02-11 19:24   Új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-02-11 19:07   Új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2025-02-11 17:50   Új fórumbejegyzés: Valyon László
2025-02-11 17:46   Napló: Hetedíziglen
2025-02-11 12:18   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2025-02-11 10:46   Napló: A vádlottak padján