éjszakánként

vörös folyó a horizont
felhővitorlákkal

fénykardokkal a
csillagok haborúsat
játsznak

holdudvarból nem látszanak
jégkristályfátylától

lángcsóvát a
tüzes lovak
húznak égi tájon

ablakomba minden este
kalauzcsillag bámul

úgy világít hogy
fényébe az ember
belekábul

vele talán a titokról
lehullhat a zár is

hová tűnnek
akiknek a
másvilág a bázis

soká' hittem hogy
felettünk angyalokként
élnek

de rájöttem mind eltűntek
egy fekete lékben

nem is nézem már
esténként a
csillagos hölgyet

ott vannak mind ahol az ég
csókolja a földet





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-08-29 08:59:48
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-29 09:03:30