Szomszéd...

a kerti virágok még bőszen őrzik a nyár hevét
és energiává szintetizálva fogva tartják a fényt
most örülnek ha örülni tudnak egyáltalán a
lélek nélküli lények az öntudatlan növények

sok esetben nem vesszük észre ha szólnak
hozzánk beszélnek illatukkal a réten a kertben
csak vannak önmaguktól szépek ha rájuk nézek
eszembe jutnak a régmúlt idők filozófusai szavai

az nem lehet hogy az Isten csak nekünk adott
tudatot és minden más élő ösztönlény csupán
rácáfol ennek ellenkezőjére sok emberi lény
és pozitívan hazudtolja a tételt a sok állat növény

rejtély az élet és rejtély benne az ember maga
önmagát sem érti hogy értené hát a világot
hogy érthetné meg azt a tagadhatatlan tételt
hogy erről a bolygóról nincs senkinek menekvés

sem állat sem ember sem növény nem tud hová
elmenekülni a kietlen űrbe egy másik bolygóra sem
összezárt bennünket az ég és a felhő a fejünk fölött
ugyanúgy vágtat hol erre hol arra amerre a szél viszi

a szomszédom nem hisz másban csak a matériában
napi cigi sör pálinka legyen s akkor minek filozofálni
olyan balgaságokon hogy mit csinál épp egy kínai lepke
mit érdekli őt hogy szárnyverése megmozgatja-e az ő

feje fölött is a levegőt hiszen már azt sem látja
ha egy másik házban épp szeretkeznek veszekednek
nem lát semmit a szomszéd mert nem akarja látni
azt amitől rá kellene ébrednie hogy ő is élő lény
akinek Isten lelket adott a teste és a szelleme mellé            






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-09-18 08:52:40
Utolsó módosítás ideje: 2023-09-18 10:30:13