Egyenes, gerinces és szabad
Rég nem írtam verset.
Ma sem fogok.
Szavaim nincsenek,
inkább hallgatok.
Nem bölcsen. Sóvárogva
az értelem után, talmi
tisztelettel, pirulva, sután
a fölöttem állók előtt.
Tisztelet! Becsület! Igazság!
Rossz szavak?! Plakát felirat
egy kalap alatt árnyékban
tespedő fényességesektől!
Sírnom kellene, de nevetnem kell
ettől, mintha csak Hofi mondaná:
Te, figyelj haver! Érted? Tényleg
érted? Vagy csak létezel?
Ne hülyéskedj most már!
Te zártad be magad!
Azt mondtam hallgatok, s
lám, mégis felszakad belőlem
a dac, és ki kell mondanom!
Rég nem írtam verset,
mert fel nem foghatom,
hogyan lett a szóvirágból
párthatalmi csokor? Ők
beülnek röhögni, s te
meg ne bomolj!
Megőrültél? Kit követsz?
Hát mindig a sárga út?
Háttal ne kezdj mondatot, majd
páros lábbal rúgj fel minden
szabályt, törvényt!? Alkoss
újakat!? S hogy értelme legyen,
nem kell, míg a pártállam marad.
Amíg te hagyod. Mondd, te kit
választanál? Jobb oldal? Bal oldal?
Inkább a halál!
Maradj egyenes,
gerinces és
szabad!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-05-16 08:34:41
Utolsó módosítás ideje: 2024-05-17 08:42:33