képtelen

mi közöm e rongyos élet mindennapjaihoz
én álmodozásra születtem valami nagyra
bár anyám apám a jót tagadta

és azt tanították az Isten semmit sem hoz
ateisták voltak így is neveltek
az isteni szón egyre csak nevettek

kerestem kutattam az égi csodákat
könyveket faltam valamit akartam
mindenkivel csak a jót tettem
magamról sokszor megfeledkeztem

ugyan minek félreértették akaratom
olykor sírtam miatta mint a barom
végül kemény kéreg lett szívemen
s tovább álmodtam nem létező életem


az égbe vágyakozok el innen
mindegy hogy mit s kit szerettem
elmegyek innen lerázom bánatom
de gyermekeimet még nem hagyhatom

a jövőkép esetleges halovány
szemem lehunyva sorsom a magány
senkit sem érdekel hát engem sem az ember
közelít az ősz mindjárt szeptember
levedlem a régi énemet
mint a fák a leveleiket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-07-16 00:28:00
Utolsó módosítás ideje: 2024-07-16 00:28:00