Fekete bikának túl nagy a rovása
Fekete bikának túl nagy a rovása,
felöklelt egy üszőt és a suttyomára
fény derült kék hajnalt – izma erre feszült,
vulkánok gőzölgik mostoha vad tettét,
irdatlan ereje őstalajba gerjedt,
eszement bűnétől kihullott a szőre –
átoktér-kövület állta-iramában
hóba hull’, s kristályfeketülten
feloldozás nincsen, nem hajlott a térde.
Két meredt szarvai gyertyátlanul égnek,
lerombolni rücske kérgét ég lehetne
képes. Csiga-szemű csillagok tükrében
tű-görbítő fűszál nyálkásodik éppen –
s zöldes rettenetben letarolt az Éden.
2020.08.17.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-09-30 02:23:45
Utolsó módosítás ideje: 2024-09-30 02:23:45
