Nem a ruha...
A köztes terekkel van a baj.
Felerősítik azt, ha fáj.
Az üresség, persze nem muszáj,
hogy fájjon, mégis létezik
olyan állapot, mely szerint
repedések vagyunk a hiány
szobrain vagy hasonmások,
és egymás szobájában,
a falak mentén lopódzva
leszünk száműzött árnyak.
Suta kísértések ütnek rést
a magabiztosság inkognitóján,
és járványként tapad hozzám
a távolság, melyben megszületik
gondos hallgatásod. A köztes
térközök más rendszerek,
az idő bennük talán tévedés,
a kelepcébe esett valóságok,
mint bocsánatkérő szeretkezés
csapják be önmaguk, s végül jobban
ízlik mindaz, amit elfeledni vágyom.
Az egyedüllét fess álöltözet.
Más szavakkal: láthatatlan járom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-06-21 14:20:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-21 14:20:31
